A diákmunka jelentősége hosszabb távon

diakmunkaAz egyetemek, főiskolák ezerszám ontják évről évre a frissen végzett diplomás szakembereket, akik magas elvárásokkal vágnak neki első állásuk felkutatásának. A magas elvárások nem csak a munkakörre, munkakörnyezetre, leendő munkatársakra, béren kívüli juttatási csomagra vonatkoznak, hanem magára a bérre is.

Az AIESEC magyarországi szervezete, a Hewitt és a BellResearch a legutóbbi „Most Desired Company” felméréssel egy időben az elvárt bérekről is megkérdezte a felsőoktatásban tanuló diákokat. A felmérésben részt vevő végzős, vagy utolsó előtti éves közgazdászhallgatók pályakezdőként jellemzően átlagosan nettó 160 ezer forintot várnak el. Egy év után átlagosan 220 ezer forintos, míg öt éves távlatban átlagosan mintegy 350 ezer forintos bérszintet várnak el. A kutatásból kiderül, hogy az első munkahelyre, mint ugródeszkára tekintenek a diákok, és gyorsan középvezetői pozícióba szeretnének kerülni.

Ezek a célok, álmok szépek, de személyzeti tanácsadóként tudjuk, hogy a diákoknak csak kis része fogja elérni a fenti jövedelemcélokat a kívánt határidőn belül. Az alábbiakban néhány jó tanácsot, kis „túlélőcsomagot” ajánlok azon diákoknak, akik még a diploma megszerzése előtt állnak, és még diákként tehetnek néhány dolgot azért, hogy minél hamarabb megkapják álmaik állását, vagy éppen csak lerövidítsék az álláskeresés idejét.

Mi az a kulcskompetencia?

Az interneten és a szaklapokban a legtöbb szakíró a személyes képességek és kompetenciák fontosságát hangsúlyozza. Maga a diploma, a „szakértelem” ma már kevés egy jó állás elnyeréséhez, hiszen szinte ugyanazzal a szakmai tudással frissen végzett diplomások százai állnak sorba egy-egy jobb munkahelyért. A cégek HR-specialistái, toborzási munkatársai tisztában vannak azzal, hogy az egyetemeken, főiskolákon elsajátított elméleti tudást a pályakezdőknek még meg kell tanulniuk alkalmazni a „való világban”, éles körülmények között. A szakmai gyakorlatok erre – sajnos – a legtöbb esetben nem nyújtanak lehetőséget, mert egyszerűen rövid ideig tartanak. A cégek képességeket várnak el a pályakezdőktől, melyek hasznosításával sikereket érhetnek el szakterületükön. Melyek ezek az úgynevezett kulcskompetenciák?

A következőkben felsoroltak egy felmérés során kiderített valós eredmények: nagy munkabírás, megfelelő csapatszellem kialakítása, munkaszervezés, együttműködés egy csapattal, elméleti szaktudás, felkészültség, emberi konfliktusok kezelése, szaktudás alkalmazása gyakorlatban, problémamegoldó képesség, konfliktustűrés. (Ez lehetne akár felsorolás is…) Kiegészítésképpen néhány tulajdonságot még hozzátennék ezek mellé: megbízhatóság, lelkesedés, szakmai alázat.

Mivel fenti képességek többségét az oktatási intézményekben nem oktatják, ugyanakkor az eredményes álláskereséshez szükségesek ezek a kompetenciák, a hallgatók önképzés és a gyakorlat során tudnak szert tenni ezekre a képességekre. Több felsőoktatási intézmény együttműködik már tréningcégekkel, továbbá személyzeti tanácsadókkal, akik tesztekkel, munkaerő-piaci tájékoztatókkal, képzésekkel egyre jobban fel tudják készíteni a hallgatókat az álláskeresésre. Más dolog azonban a padban vagy az előadóteremben ülve végighallgatni egy előadást, és megint más mindezt megtapasztalni a gyakorlatban.

Van még egy fontos dolog, amit a cégek elvárhatnak a lelkes diplomástól. Ezt a „dolgot” önismeretnek hívják. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy elvárjuk a reális énképet, önértékelést, a célok és motivációk meghatározását. Mert mi, személyzeti tanácsadók a „Hááát, nem tudom…”, „Majd idővel kialakul…” válaszokat nem igazán szeretjük jelöltünk szájából hallani.

Dolgozni kell!

A pályakezdő első és legfontosabb feladata, hogy tanuljon meg dolgozni! Tanulja meg, mit jelent, ha van egy főnöke, tanuljon meg határidőre végezni egy feladattal, tanuljon meg együttműködni kollégáival. Mindezek mellett ismerje meg saját jellemét a munka világában, és szép lassan ébredjen rá, hogy milyen vezetővel, milyen környezetben, milyen feladatokat szeret igazán végezni. Hogyan? A válasz roppant egyszerű. DOLGOZNI KELL! Tulajdonképpen bármit, bárhol. Az a munkavállaló, aki volt már munkahelyi környezetben, szervezett már meg valamit, oldott már meg problémát, volt főnöke stb., többet ismer a munka világából, mint az a társa, aki „csak” az intézményi (főiskolai, egyetemi) közeget ismeri.

De hol is dolgozzon a törekvő hallgató, ha már egyszer dolgozni szeretne, hogy tapasztalatot szerezzen? Az optimális megoldást a legtöbb esetben az iskolaszövetkezetek által nyújtott munkalehetőségek jelentik. Az iskolaszövetkezetek által szervezett diákmunka évekkel ezelőtt egy „jó buli” volt, melynek segítségével meg lehetett keresni a nyári vakáció extra költségeire való pénzt. Manapság Magyarországon mintegy ötven kisebb-nagyobb iskolaszövetkezet szervezi a diákokat a legkülönfélébb feladatokra: a szórólapozástól az adatrögzítésen, az árufeltöltésen, a tolmácsoláson, a forgalomszámláláson át az egyszerűbb mérnöki feladatokig. Az évekkel ezelőtti „jó buliból” mára jelentős gazdasági tényező lett: egyes becslések szerint évente mintegy kétszázezer fő diák dolgozik az iskolaszövetkezetek szervezésében, a diákmunka éves volumenét pedig 20 milliárd forintra becsülik. Tehát a konstrukció nagyon is életképes, előnyökkel jár a diákok, a diákmunkát igénybe vevő vállalkozások és az iskolaszövetkezetek számára egyaránt.

Kapcsolatból karrier

A tapasztalatok szerint egy diák átlagosan 4-6 munkát próbál ki a diákmunka során. Így több munkahelyet, munkakultúrát, vállalati kultúrát, vezetési stílust megismerhet, mintha csak a kötelező szakmai gyakorlaton venne részt. Szélesebb rálátással fog rendelkezni a munka világára, tisztában lesz a felelősség fogalmával. Néhány esetben nemcsak a saját munkájáért lesz felelős, hanem egy csoport tagjaként az egész csoport teljesítményéért, megítéléséért. Egyes munkakörökben kisebb projekteket is rábízhatnak, ez további előnyt jelenthet majd álláskeresőként. A munkát vállaló diákok közül sok frissdiplomás olyan cégnél találja meg első munkahelyét, amelynél korábban diákként dolgozott. A cégnél megismerik  a diákot, tudják, mit várhatnak tőle, a diák is pontos ismereteket szerzett a cégről, látta, a saját bőrén érezte, milyen érzés annak a kollektívának a tagja lenni. Megismerték egymást a diákmunka által, és így mindketten kisebb kockázatot vállaltak azzal, hogy a volt diák az adott cégnél kezdte pályáját.

Felkészülés: versenyelőny

A diákként végzett munka mellett fontos az is, hogy a leendő álláskereső minél jobban felkészüljön arra, mi is vár rá a munkaerőpiacra kilépve. Érdemes részt vennie minden olyan képzésen, melyet az oktatási intézmény ebben a tárgykörben biztosít. Érdemes elsajátítania a jó önéletrajzírás tudományát, érdemes tudnia, vajon mi vár rá az állásinterjúkon. Érdemes tisztában lennie azzal, hogy milyen személyiségtípussal rendelkezik, milyen jellegű munkát végezne szívesen, milyen környezetben érezné igazán jól magát. Sok teszt van, amelyeket kitöltve, szakemberrel kiértékelve a diák jobban megismeri önmagát. Érdemes ellátogatni az állásbörzékre, szakkiállításokra, hiszen ezeken a rendezvényeken találkozhat a pályakezdőket tárt karokkal fogadó cégekkel épp úgy, mint a személyzeti tanácsadókkal. Az állásbörzék nagy előnye, hogy az álláskínálatok koncentráltan jelennek meg: akár több ezer ajánlat közül is válogathatnak a látogatók. Az érdeklődők itt azonnal fel is tehetik kérdéseiket a leendő munkaadó képviselőinek, ők pedig azonnal információt kaphatnak a jelentkezők kommunikációs képességeiről. Eredményesebb lehet az álláskeresés, ha felkészülten megy el az álláskereső egy állásbörzére: ha tudja előre, milyen cégek lesznek ott kínálatukkal, készüljön fel a cégekből (tevékenységi kör, rövid történet stb.), és legyenek kész kérdései, melyeket feltesz majd a cégek képviselőinek.

Összefoglalásként azt tanácsolom a diákoknak, hogy ha lehetőségük van rá, szerezzenek minél több információt, ismeretet az álláskeresésről, ismerjék meg saját magukat minél jobban, és dolgozzanak a főiskola, egyetem mellett, mert azon túl, hogy a keresetükből a régóta álmodott laptopot végre megvehetik, olyan tapasztalatokra, és adott esetben kapcsolatokra tehetnek szert, mely nagy előnyükre válhat a későbbiekben. Mindamellett a cégek szemében is sokkal „kívánatosabb” jelöltekké válnak!

Ne feledjék el, a vezérigazgató sem abban a székben kezdte!

Siket Mónika, munkaerő-közvetítési üzletágvezető (Pannon-Work Iskolaszövetkezet)

 

Forrás: HVG Karrier Plusz 2009; www.frissdiplomas.hu